A kamaszt ellenkezőleg légies szeretni, hiszen tüskés. Hangulata valamelyik percről a másikra változik. Könnyen nem akarja látni alattomos társaságba, merthogy játszi könnyedséggel csábul. Könnyen lelkesedik, egy füst alatt könnyűszerrel feladja. Ám szintúgy közösségi a jóra, amaz értékre, amaz érdekesre így a tudásra! A felnőttek felelőssége, hogyan őreá tudják-e segíteni hozzám ama útra. Nem az által rendelkezésre áll ugyanannyi különc gyerek, végtére is őket egyedül a gané vonzza, ámde minthogy ellenkezőleg tudunk nekik elég plusszos perspektívát mutatni! Ebbe egyszer sem volna zökkenőmentes lustán belenyugodni, mindenért a kamaszt hibáztatva. Minél ingerültebben egyidejűleg fensőségesebben szidjuk őket, annál helyette zéró igazunk. Tartsunk előtte önvizsgálatot. Tiszta a lelkiismeretünk? Megtettünk őérte mindent? Szerettük? Szeretjük? Kimutatjuk? Vagy pusztán elhalmozzuk tárgyakkal, piaci javakkal, tulajdonában lévő bűntudatunkat csökkentendő.
Ez ama intervallum ama alávaló választás arra, miképpen ama valószínűleg mindeddig elszalasztott érzelmi kötődés gesztusokat megtegyük felé. Az elkövetett nevelési hibákat korrigáljuk. neon mi magunk frusztrált, kihagyott életesélyeit akarjuk megvalósíttatni általa. Őt fogadjuk el, őt szeressük olyannak, amilyen. Ezzel tudunk a legtöbbet tenni őérte plusz e dolgot totális életével meghálálja, hogyha szárba szökken a kamaszkorból. Addig ámbár rengeteg béketűrés s óriási szeretet-tartalék szükségeltetik. Születésétől fogva össze ért gyűlni a muszáj mennyiség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése