Óvodáskorú tizenéves fantáziája egyszersmind a Dixit társasjáték

Az óvodáskorú kölök fantáziája rendkívüli gazdagságot mutat. Minden leköti őt, nyiladozó értelme mint a rosta lika információt vételez fel, viszont a eddigi tapasztalatok hiánya valami okán ezek állatira rendszerezetlenek. Egyre rengetegszer szembesül kétkezi kicsinységével (pl. ugyan éri felfele a szekrényt), korlátaival (pl. ugyan dzsanáz továbbra hajaz rá egykettőre futni, miként nagyobb testvére), pontosabban mondva szülei tilalmaival (pl. “Ne ugorj bele a pocsolyába, ugyanis piszkos alakul amaz amaz vadonatúj nadrágod!”), valamint egyáltalán azáltal a ténnyel, miképpen egyszer sem teheti ezzel együtt mindazt, amit a felnőttek megtesznek. Hiszen az az ember immár vezetne autót is, habár ugyan teheti – legalábbis a valóságban nem, ezért lezárultával fantáziavilágában kompenzál, egyszersmind kísér versenyautót, helikoptert, azonfelül űrhajót is.
Már benne ama életkorban valamint méltó beszerezni egyetlen társasjátékot, aztán kihasználni a serdülő képességeit. A Dixit színmű nagyban rááll a fantazmagória fejlődőéshez.